Az óvodai környezetismeret módszertan fogalma: A neveléstudomány részét képezi, amely környezetismereti anyag kiválasztásával, elrendezésével és feldolgozásával foglalkozik. Meghatározza az oktatási nevelési feladatokat. Megismertet a témakörökkel és azok összefüggéseivel, követelményekkel korcsoportonként. Megismertet a módszerekkel, eszközökkel, szervezeti formákkal, erdei óvodával, helyszínekkel. Feladata: a környező világ megismerése, tudatosítása a 3-6 éves gyermek értelmi szintjén valósághűen a valóság megismertetése során el kell érni, hogy az objektív világhoz a gyermekek sokszínű viszonya alakuljon ki. A tapasztalatok gyűjtése, szerzése mindig érzékszerveken keresztül történik, mert ez teszi lehetővé a sokoldalú megismerést az óvónéni részéről irányítottan történjen a tapasztalatátadás, mert a gyerek még nem tud szelektálni, figyelme szétszórt cél, hogy az óvónő a gyermekek tapasztalatainak gyarapítása közben fejlessze érzékelésüket, észlelésüket, megfigyelőképességüket, emlékezetüket, képzeletüket, formálja gondolkodásukat, beszédüket, alakítsa ki a kulturált magatartás helyes szokásait, fejlessze a természeti és társadalmi környezet iránti esztétikai fogékonyságukat, a helyes erkölcsi és érzelmi viszonyt. A környezeti neveléssel megvalósul: az érzelmi nevelés, értelmi nevelés, testi nevelés, esztétikai nevelés, erkölcsi nevelés (hazaszeretetre nevelés) iskolai környezetismereti oktatás megalapozása Témái: természeti környezet: - élő természet: növények, állatok (hol él, mi a haszna, stb.) élettelen természet: időjárás (napsugárzás, hőmérséklet, csapadék, szél), évszakok váltakozása (milyen az időjárás, növényzet, állatvilág, ember és a természet viszonya (az ember munkája az adott évszakban), az évszakok veszélyei, az évszakok ünnepei ember: test felépítése, egészségvédelem, természetvédelem, környezetvédelem: zöld akciók társadalmi környezet : - család: a család szerkezete, kinek mi a munkája - az óvoda - a Haza: hazaszeretetre nevelés - közlekedés A környezettel való ismerkedés áthatja az óvodai élet egészét. Az udvari játék, séták, kirándulások sokféle alkalmat kínálnak az óvónőnek arra, hogy ráirányítsa a gyermekek figyelmét a természetes és mesterséges környezet csodáira. Ha ezt a folyamatot körültekintően tervezi meg az óvodapedagógus, akkor a gyermekek tapasztalatszerzése közben fejlődik megfigyelő-, gondolkodási képességük, a beszédmegértő és nyelvi kifejezőképességük, formálódik társas magatartásuk. A természet szépségének megláttatása pedig alapozza természet iránti vonzódásukat. Tapasztalati úton történő ismeretszerzés, cselekedtetünk, tevékenykedünk a gyerekekkel, érzékszerveket vonunk be a megismerés folyamatába. Közben képességeket fejlesztünk. Megfigyelőképesség (Petike, milyen ez a kréta ? nem tudja megmondani, de ha iránytom a megfigyelés folyamatát, érzékszervekkel segítem: milyen az alakja, nagysága, milyen a tapintása, van-e illata, színe. Közben fejlődik leíró képessége, tud majd róla beszélni önállóan. Összehasonlító képesség: azonosság, különbözőség, szín, forma, zöldség-gyümölcs, ehető-nem ehető. Mérnek: testrészeikkel, falevélle, babszemekkel stb. Helyes magatartási szokásokat alakítunk: empátia, gondolkodás formálása. Ökológiai szemléletet formálunk, természetszeretetre nevelünk, környezetkultúrát alakítunk: életmód, gondolkodásmód, viselkedésmód, szokás és értékrendszer. Az óvónő módszerei: MEGFIGYELÉS: Elsősorban a gyerekek megfigyelő és gondolkodási képessége fejleszthető. Ezért már ebben a korban meg kell kezdeni az élettelen tárgyak, egyszerű természeti jelenségek, időjárási elemek, élőlények stb érzékszervekkel felismerhető tulajdonságainak megfigyelését, mindezt folyamatosan, játékos tevékenység közben. LEÍRÁS: A leírás a megfigyelt jelenségek rajzos ábrázolása, majd azok szóbali megfogalmazása visszajelzést ad a gyerek megfigyelőképességének, beszédfejlettségének szintjéről, és lehetővé teszi beszédkészdégének fejlesztését is. ÖSSZEHASONLÍTÁS: A megfigyelés és a leírás módszerének következetes gyakorlásával a gyerek képessé válik elemi összehasonlítások elvégzésére. CSOPORTOSÍTÁS: A megfigyeltek rendezése, csoportosítása. Eközben fontos az is, hogy gyönyörködhessen a természet és az emberi alkotások szépségében. MÉRÉS KÍSÉRLETEZÉS: A kísérletezést az óvodában még nem gyakorolják a gyerekek. Az óvónő által beállított kísérletek biztosítják néhány, a természetben nehezen tanulmányozható jelenség: rügyfakadás, csírázás folyamata, növények és állatok (földigiliszta, csiga) mozgása stb ? közvetlen és folyamatos megfigyelését. A kísérletek is tehát a gyerek megfigyelő- és gondolkodási képességét fejlesztik. TÁJÉKOZÓDÁS BESZÉLGETÉS, BESZÉLTETÉS ELBESZÉLÉS MAGYARÁZAT A fejlesztés mindig az érzékszervek bevonásával történik (látás, szaglás, ízlelés, tapintás, hallás) A környezetismereti oktatás helye az óvodai nevelés oktatás rendszerében: A külső világ tevékeny megismerése az óvodai nevelés egészében érvényesülő folyamat. Sokszínűsége, sokrétűsége következtében szoros kapcsolatban van az óvodai élet szinte valamennyi területével, de legszorosabban a matematikai és anyanyelvi foglalkozásokkal áll kapcsolatban. A környezetismeret egyrész felhasználja a gyermekek más területeken ? játék, munka, oktatás ? szerzett ismereteit, élményeit, tapasztalatait, másrészt a környezetismereti foglalkozásokon tanultak is elősegítik a játékban, a munkában és az oktatásban a nevelés-oktatási feladatok realizálását. a.) A játékkal való kapcsolat: a játék a 3-6 évesek alapvető tevékenységformája. b.) A munkával való kapcsolat: a cselekedtetésnek, a gyermeki tevékenységnek hangsúlyozottabb szerepe van. Az óvodások szívesen és örömmel végzik a különböző munkafajtákat (pl öntözés, gyomlálás, kapálás)