ESETLEÍRÁS Az alábbi esetet azért választottam, mert az egyik szereplője voltam, és minden mozzanatát ismerem. Háttérinformációk: A gyermek: keresztneve: András kora: 3 év 4 hónap fizikai megjelenése: magas, nyúlánk mozgásos képességek: mozgásgyorsaság és az egyensúlyozó képesség nem megfelelő, finommozgás jó kognitív képességek: korának megfelelő, illetve annál jobb személyiség jellemzése: érzékeny, jóindulatú; felnőttekkel szemben félénk, szorong az ismeretlentől (hely, személy), fejlett a szabálytudata kedvelt tevékenység: játék, nem kedvelt tevékenységek: homokozás, festés, gyurmázás, rajzolás, hintázás társas kapcsolatok: szeret gyerekek társaságában lenni, szívesen ismerkedik idegen gyerekekkel A család: szerkezete: 4 tagú teljes család: apa, anya, kistestvér Apa kor: 31 év fizikai megjelenés: magas, vékony foglalkozás: mérnök személyiség: magabiztos, nyitott, énközpontú, türelmetlen, rugalmatlan nevelési stílus: távolságtartó, elváró, felületes Anya kor: 30 év fizikai megjelenés: középmagas, molett foglalkozás: Gyed, korábban titkárnő személyiség: érzékeny, bizonytalan, zárkózott, türelmes nevelési stílus: gyermekközpontú, megengedő, rugalmas Testvér: neme: lány kor: 2-3 hét Az óvoda: óvodapedagógus jellemzése: harsány csoport jellemzése: a csoport majdnem fele bölcsődéből jött, összeszokott társaság. A csoport létszáma 25 fő, ebből 7 lány óvoda jellemzése: 10 csoportos önkormányzati óvoda, egy fővárosi lakótelep közepén. Helyzetleírás Andris az első gyermek a családban. Legszorosabb kapcsolata az édesanyjával van. Édesapjával nem alakult ki jó apa-fiú kapcsolat, az apuka hozzáállása miatt. Kevés időt tölt vele és nem is igyekszik a kapcsolatot jobbá tenni. Szoros kapcsolatban van még az anyai nagyszüleivel. Megkésett beszédfejlődésű. Hároméves korában az aktív szókincse kb 30 szóból állt. Beszédfejlődésében három éves kora után, az óvodakezdés előtt két hónappal állt be fordulat, ekkortól már kezdett érdeklődni a beszéd iránt, kérés nélkül ismételte a hallottakat, bár főleg a szavak első szótagát használta. Az óvodakezdés előtt bő egy héttel született meg a testvére. Andris óvodai beszoktatása nagyon nehezen ment. Az első hetet az óvodai csoportszoba egyik sarkában lévő óriás mackót ölelve töltötte. Az óvónő közeledésére az ölelés még szorosabbá vált. A következő hetekben Andris már a csoportszobába se akart bemenni, később az otthonról való elindulás is nehezen ment. A csoportban az óvónőkkel nem kommunikált, a gyerekek közül pedig főleg a lányokkal játszott a babaszobában. Mivel ekkortájt született a testvére, előszeretettel játszott a babákkal, óvatosan ?gondozva? őket. Az óvodai élete a karácsonyi szünet előtti egy-két hétben vált viszonylag problémamentessé. Az óvodában történtekről azonban soha nem beszélt otthon, igyekezett elfelejteni. A téliszünet utáni óvodakezdés újra problémát jelentett. Andris ugyanúgy viselkedett mint a szeptemberi óvodakezdéskor. Márciusban a félelemnek már konkrét oka volt mégpedig egy piros szék, amire az óvónő a rosszalkodó gyerekeket ültette. Andris otthon arról mesélt, hogy az óvónéni őt is odaültette, és hogy mennyire fél a piros széktől. Az óvónő azonban sosem bűntette Andrist, mivel tudta, hogy a kisfiú már attól is sírva fakad, ha rászólnak és amúgy sem tett soha olyat ami miatt ezt a büntetést kaphatta volna. Ez a piros széktől való rettegés két hétig tartott olyan szinten, hogy Andrist reggel egy órán keresztül kellett nyugtatni és győzködni, hogy menjen oviba. A tanév végére Andris megszokta az ovit, bár az óvónőkkel továbbra sem kommunikált. Már a tanév közepén felmerült, hogy Andris átkerül szeptembertől egy másik csoportba, és ismételni fogja a kiscsoportot, de az utolsó pillanatban az anyuka meggondolta magát. Az óvónők igyekeztek az új csoportot egységessé kovácsolni. Mivel általában Andris csöndes és visszahúzódó volt, nem okozott konfliktusokat a csoporton belül, az óvónők nem sokat törődtek vele. Felszín alatti problémákat, a kisfiúban lévő szorongást, nem igyekeztek oldani. Az anyuka kereste csak a megoldást, és próbálkozásait ha lassan is, de siker koronázta. A szeptemberi beszoktatás idején rájött, hogy fia szívesebben megy be akkor a csoportszobába, ha ott kevés gyerek tartózkodik. Ezért igyekezett minél korábban óvodába vinni Andrist. A kisfiú önbizalmát megerősíteni és szorongásait oldani, róla szóló kitalált mesékkel igyekezett. A piros széktől való félelem megszűntetése is hosszas beszélgetések, mesék hatására sikerült. A következő tanévben Andris ugyanebbe a csoportba járt. Jobban érezte magát, barátokat is szerzett, de az óvónők nevelési stílusa nem volt neki való. Ismételten felmerült az évismétlés lehetősége és az év végére sikerült is erre megfelelő megoldást találni. Most a középső csoportot ismétli abban a csoportban, ahova eleve is járnia kellett volna. Ez a csoport mini csoportként kezdte, és mivel Andris május 17-én született, ráadásul megkésett a beszédfejlődése, élettanilag is ebbe a csoportba kellett volna járnia. Ráadásul gördülékenyebben ment volna a beszoktatás is, hiszen szeptembertől csak azok a gyerekek jártak oviba akik már betöltötték a harmadik életévüket. Így a csoport létszáma folyamatosan bővült. Arról már nem is beszélve, hogy ebben a csoportban a piros szék nem létezik. Az óvónők temperamentuma is jobban megfelel Andris igényeinek. Andris negyedik hónapja jár ebbe a csoportba. Sikerült új barátokra is szert tennie, és nagyon szeret óvodába járni.