Az ének-zene foglalkozás háromrészes: bevezető fő befejező részből áll. A három rész tartalmilag szervesen kapcsolódjék egymáshoz. A több figyelmet igénylő feladatokat a foglalkozás első felében végezzük el. A foglalkozáson belül a nehezebb feladatokat mindig váltsák az egyszerűbbek. A foglalkozások fő feladata az énekes játékok esztétikus előadásának a megtanítása. A középpontba, a főrészbe tehát az énekes játékok tanítását állítjuk. Itt ismertetjük meg a gyermekekkel az új anyagot, itt gyakorolják, ismétlik azt tovább a megszilárdításig. Az új játék tanítására a foglalkozás időtartamának maximálisan 1/3 részét fordíthatjuk. Az énekes-mondókás anyagot megszilárdító ismétlő foglalkozás fő részében új képességfejlesztő játékkal foglalkozhatunk. Ez lehet a hangos-halk éneklés bemutatása zenehallgatáson, lehet új ritmusképletet tartalmazó dal vagy mondóka ritmusának a kitapsolása, tempóváltás, hangmagasság-különbség érzékeltetése, dallambújtatás tanítása és egyéb. Az új anyag feldolgozását és gyakorlását ? énekes és képességfejlesztő anyagét egyaránt ? oldottabb hangulatú játék kövesse. A játékismétlés alatt hagyjuk a gyermekeket önfeledten játszani. Ne szabjuk meg azt, hogy hányszor játsszanak el egy énekes vagy mondókás játékot. 2-3 eljátszás kell ahhoz, hogy belelendüljenek a játék hangulatába, utána pedig ismételjék addig, amíg igazán élvezetet jelent számukra. Egy foglalkozáson az oktatásra fordított idő után egy vagy két játékot ismételjenek a gyermekek. A bevezető részben kell megoldanunk az énekes-játékos anyag technikai előkészítését. Az énekes előkészítést a tanítási anyaghoz hasonló hangkészletű dal éneklése jelenti. Ugyanakkor fel kell készítenünk a gyermekeket a játékos mozgásokra és a különleges előadási formák megoldására is, mint a tempóváltás, dinamikaváltás stb. A bevezető rész alakítja ki a foglalkozás játékos hangulatát, érdeklődést kelt a gyermekekben az új anyag iránt. Ha képességfejlesztő játék áll a foglalkozás középpontjában, akkor népi játék vagy tánc vezesse be a foglalkozást. A foglalkozásra kiválasztott képességfejlesztő feladat mélyebb begyakorlást kíván. Több formában és több alkalommal találkozzanak vele a gyermekek a foglalkozás folyamán, hogy a résztevékenységek valóban jártassággá, illetve készséggé fejlődjenek. Különböző formában kerülhetnek elő a bevezető részben és a fő részben a játékismétlés után, de kapcsolódhatnak a zenehallgatáshoz is. A befejező részbe kerül az énektanítás eredményének ellenőrzése és esetenként a zenehallgatás. Ismétlések alkalmával énekes játék, tánc vagy ritmuszenekar fejezheti be a foglalkozást. Így kap a befejező rész ellenőrző és záró jelleget. Az énekes játékok sok mozgási lehetőséget adnak, így módunk van a gyermekek mozgásigényének kielégítésére. Az ülő és mozgásos feladatok többször váltsák egymást. A gyermekek a foglalkozásnak kb. 2/3 részében mozogjanak. Az ülő, álló és járással kapcsolatos tevékenységek szervezési feladatokat igényelnek. Gondolnunk kell arra, hogyan alakítsunk kört, mikor és hogyan foglalják el helyüket a gyermekek. A szervezést összekapcsolhatjuk a technikai előkészítéssel és egyéb képességfejlesztő feladatokkal (pl: egyenletes járás az új dalhoz hasonló hangkészletű dalra). A nevelői céltudatosságnak és a tervszerűségnek a kicsik foglalkozásaiban is érvényesülnie kell. A kötetlenség abban nyilvánul meg, hogy a foglalkozáson való részvétel nem kötelező a gyermekek számára. Az óvónő előre megtervezi a foglalkozást, és a játszó gyermekek körében azok között kezdeményezi, akik a játékból kikapcsolódtak. Foglalkozás közben a résztvevő gyermekek csoportjának összetétele többször változhat. A tervszerű kötetlen foglalkozásokban a kezdeményezés módjának döntő szerepe van. Ha helyesen választjuk meg a módszert, akkor a gyermekek az óvónő köré telepednek, és szívesen kapcsolódnak be a közös játékba. E foglalkozások felépítése nagyjából azonos a kötelező foglalkozásokéval. Az év eleji néhány perces foglalkozáson még csak egyféle játékot tanulnak a gyermekek. Ebből épül ki fokozatosan a ritmusképzéssel, hallásfejlesztéssel, játékismétléssel és zenehallgatással teljessé tett ének-zene foglalkozás. Kezdeményezési lehetőségek: énekes vagy hangszeres zenehallgatás; játékismétlés: dalos, mondókás játék, ritmusjáték vagy hallásfejlesztő játék ismétlése; játékeszköz, báb, ritmushangszer vagy olyan eszköz alkalmazása, amit dalos, mondókás játékhoz, ritmusjátékhoz vagy hallásfejlesztő játékhoz használtak; rövid mese, vers, beszélgetés; a témával kapcsolatos kép vagy jelenség szemléltetése; a kezdeményezés módjainak kombinációit is használhatjuk. Szarkáné Horváth Valéria: Az óvodai ének-zene foglalkozások módszertana (105) A foglalkozások tervezése: Középső és nagycsoportban ajánlatos év elején két hétig a régi dalokat ismételni és közben felmérni, mennyit felejtettek a gyermekek, milyen az újonnan jöttek zenei készsége, dalismerete. A kicsiknél ez az ismerkedés, a személyes kapcsolatteremtés ideje, amiben az énekesjátékok sokat segíthetnek. Tanév közepén, karácsony után helyes megint két hetet ismétlésre szánni, új dalok tanulása nélkül. Év vége előtt két hét ismétlés megerősíti az ismereteket, a tudás biztonságérzetet és a játékok örömét jelenti a gyerekeknek. A foglalkozások levezetéséhez a program szerint nem kötelező írásban vázlatot készíteni. De a lelkiismeretes óvónő, saját biztonsága érdekében, írásbeli feljegyzést is készít. Mivel ezt önmagának készíti, sem tartalmának, sem fokozatainak nincsenek előírt, kötelező formái. A foglalkozások levezetésének már az 1971-es program óta nincs típusa, sémája. Ez túlságosan megkötné az óvónő gondolkodását és nem az adott helyzetre, a gyermekekre figyelne, hanem az előírt sablon következő pontjaira. A foglalkozást gondolatban meg kell ?komponálni? úgy, hogy az hangulatában, zeneileg és pedagógiailag is kerek egész legyen. Valahonnan elinduljon, érdeklődést keltsen, érzelmileg is bemelegítsen. A leghosszabb rész az énekesjáték (15-20 perc is lehet), amikor minden zenei készség fejlődik. Ha van új dal vagy mondóka, azt ajánlatos még a jóízű játék előtt megtanulni, eljátszani. A készségfejlesztő, játékos gyakorlások jól illeszkednek a játék utáni időbe, amikor a gyermek ?kijátszotta magát?, érzelmileg feltöltődött, és mindenre nyitott, fogékony. A befejezés pedig lekerekítése, összefoglalója lehet a 15 vagy 30 percnek; ez lehet akár az új dal (vagy régi) ismétlése, az óvónő éneke, gyermekzenekar, vagy más olyan tevékenység, ami megelégedettséggel, örömmel tölti el a gyermekcsoportot. A foglalkozásokhoz készített vázlat ne bilincs, hanem segítség legyen, ne a felettesek megnyugtatására készüljön, hanem az óvónő saját biztonságára, tervszerű munkájának segítésére, amitől a maga felelősségére bármikor eltérhet. Ugyanazt a zene feladatot ugyanabban a csoportban sokféle dallal, sokféle módszerrel lehet megoldani. Az óvónő számára minden perc tudatos, figyelő, irányító munka, a gyermek számára élvezet, öröm, szabad játék, és a zene által irányított közös cselekvés, önként vállalt fegyelem. Forrai Katalin: Ének az óvodában