Óvodában a dal és játékos mozgás együtt él, a népi játékokban természetes módon kapcsolódik egymáshoz. Az óvodáskorú gyermek ritmusérzéke tehát az állandó, kellemes zenei tevékenység útján fejl?dik. Az egyetemes lüktetés a mondókák, dalok szabályosan ismétl?d? súlya. Ez a gyermekdalokban a negyed. Minden játékos mozdulat nyit és zár, folyamatosan ismétl?dik. Ebb?l is következik, hogy a gyermekdalok ütemhangsúlya világszerte kettes: egy súlyos és egy súlytalan mozdulat miatt. Maga a járás is kettes fázisú mozgás és kit?n?en alkalmas a lüktetés megéreztetésére. A lüktetés folyamatosságát éneklés közben a játékos mozgás er?síti meg. Ki kell alakítanunk a gyermekben azt a képességet, hogy a lüktetést hosszú id?n keresztül is érezze. Ennek érdekében a dalokat egymás után sokszor, folyamatosan ismételjük. A gyermek utánzási kedvét azzal fokozzuk, hogy az ismétl?d? mozdulatoknak játékos értelmet adunk. A gyermek bármilyen játékhelyzetbe szívesen beleéli magát. Ha a mozdulat, cselekvés értelmet kap, akkor az nemcsak mechanikusan ismételt mozdulatsor, hanem mosakodás, fésülködés, szitálás, szárnycsapkodás, csipegetés stb lesz. A karlengetésnek, hajlongásnak, tapsolásnak az egyes játékokban többféle jelentése is lehet. A mozgások ne változzanak túl gyakran. Motívumonként vagy akár az egész dalban végig ismételhet? ugyanaz a mozdulat. Kivételt képeznek azok a játékok, ahol a szöveg miatt minden motívumnál változik a mozgás. Pl: Fehér liliomszál. A legkisebbeknél az óvón? maga játszik, ölbeveszi a gyermeket, vagy szembeül vele, így ? irányítja a mozdulatokat. Egy vagy két gyermeket bekapcsol a játékba, a lüktetés szerint vezeti a kezüket. Lassan a gyermek átveszi a lüktetést, és az óvón? segítsége nélkül is annak megfelel?en mozog. A hároméves gyermeknek nehéz a csoporttal együtt mozogni, mert ? még a saját mozgástempójához ragaszkodik, és nem képes azt másokhoz igazítani. Kiscsoport: A gyermekek érzékeljék az egyenletes lüktetést: dalhoz vagy mondókához kapcsolódó tapssal, járással, más változatos mozgással. Középső csoport: A gyermekek éneklés közben változatos módon érzékeljék az egyenletes lüktetést. Érzékeltessék az ismert mondókák és dalok ritmusát tapssal, ütőhangszerekkel, változatos mozdulatokkal csoportosan és önállóan is. figyeljék meg a gyors és lassú tempót. emeljék ki a dalok kettes lüktetését ütemhangsúly szerint mozdulattal, járással, tapssal, ütőhangszerrel. Az óvónő ritmusmotívumát csoportosan tapsolják vissza. Nagycsoport: Érzékeljék az egyenletes lüktetést és a dal ritmusát, figyeljék meg és hasonlítsák össze a kettőt kopogással, járással, ütőhangszerekkel. A negyed szünetet jelezzék mozdulattal (széttárt karral). Pontosan hangoztassák a dalok ritmusát belső hallás alapján, éneklés nélkül is. A jól tudott dalokat ismerjék fel ritmusról. Ritmusmotívumokhoz találjanak ki rögtönzött szöveget. A motívum terjedelme kétszer 2/4 legyen, és ritmusértéket használjon fel. szokták meg a motívum pontos és folyamatos visszaadását. Érzékeljék a gyors és lassú különbségét éneken, mondókán, zeneszóra, dalon belüli tempóváltással is. Gyakorolják a gyors és a lassú, a halk és hangos ellentétpárokat, és változatos módon érzékeltessék is. Finoman emeljék ki a kettes lüktetést járással, tapssal, ütőhangszerekkel, ritmikus mozgással, az ütem kezdőhangsúlyai szerint.