5.A dalanyag kiválasztásának szempontjai. A tanítási anyag kiválogatását a gyermek életkori sajátosságai, valamint az oktatói és nevelői célkitűzések határozzák meg. Az anyag gerincét magyar népi énekes-mondókás játékok és az alkalmakhoz fűződő népszokások gyermekek előadásából ismeretes példái alkotják. Ki kell egészítenünk az anyagot kis terjedelmű, de nehezebb dallamfordulatokat tartalmazó dallamokat, a rokon és más népek gyermekdalaival és műzenei alkotásokkal. A kisgyermek zenei tevékenységeiben a mozgás és zene együtt jár. Amikor a tanításra alkalmas anyagot kiválogatjuk, a ritmikai, dallami és formai szempontok mellett a szöveg tartalmára, megfogalmazásának módjára, a dalokhoz, mondókákhoz tartozó játékokra és mozgásformákra is figyelmet kell fordítanunk. A népi gyermekjáték fogalmába beletartozik a falusi gyermekek valamennyi énekes-játékos szórakozása, az egészen pici gyermeknek énekelt altató-, hintáztató mondókáktól kezdve a 15-16 éves, eladósorban levő nagylányok táncos játékáig. Az óvodásoknak összeállított gyűjtemények sok olyan játékot és táncot közölnek, amelyek nagyobb gyermekek előadásából ismeretesek. Az eredeti előadók mozgását, lépését meghatározta a testi fejlettség, az érettség és az öltözet is. A nagylányok bő és sok szoknyás viseletének természetes velejárója a pörgő, forgó, ringó mozgás, a libbenő szoknya elkapása, a leguggoláshoz a szoknya szétterülése. Ezek a mozdulatok az óvodás gyermekek előadásában leegyszerűsített formában jelentkeznek. A kimondottan fiújátékokban az ügyeskedés, az erőpróba a lényeges, ami gyakran meghaladja a kisgyermekek testi erejét, fürgeségét, ügyességét és tájékozódó képességének fejlettségét. A megtanításra alkalmas mondókákat, dalokat ilyenkor a mozgás utánzásával vagy a játék egyszerűbb variációjával taníthatjuk. Az óvoda foglalkozó termei szűkebb teret adnak a mozgáshoz, kergetőzéshez, mint a libalegelő, a virágos rét. Hiányzik a természetes környezet is, ahol a naphoz, esőhöz, növényekhez, állatokhoz szólhat a gyermek, vagy játékaiban velük foglalkozhat. Az eredeti helyzetet teremben eszközökkel, illetve utánzó mozdulatokkal helyettesíthetjük. Az ügyeskedő, vonuló, táncos és dramatizáló játékok közül elsősorban azokat kell kiválasztanunk, amelyekben a mozdulat, a térben való elhelyezkedés és a helyzetváltoztatás módja, a szabályok betartása nem kíván hosszadalmas és fárasztó gyakorlást a gyermekektől. Az éneklést, a szereplést, a mozgást és a táncot így tudják felszabadultan élvezni, így jutnak esztétikai élményekhez. A kisgyermek lüktető zenét kíván, mert ezt tudja játékos mozdulatokkal követni. Játékos mozgásai egy mozdulatelem ismételgetéséből vagy szervesen összetartozó mozdulatpárokból állnak, így dalai is páros lüktetésűek (2/4, 4/4). A kiválogatáskor figyelembe kell vennünk a játékdalok előadásának tempóját is. Más-más tempóban mozog és énekel a kisebb és a nagyobb gyermek, és más-más tempót kíván a különböző játékok, szövegek, dallamok előadása. Meg kell találnunk azokat a játékos megoldásoka, amelyeknek segítségével a gyermek esztétikus mozgásra, esztétikus éneklésre képes. A gyermekdalok szövegei a játéktevékenységgel (pl hintázás, labdázás), a környezet élőlényeivel, jelenségeivel, a felnőttek munkatevékenységével foglalkoznak. Sok régi népszokást, munkafolyamatot, történelmi emléket, népmesemotívumot, ősi hiedelmet őriznek. A kisgyermek örömét leli a szótagok, a szavak játékos összecsengésében, nem mindig keresi azok értelmét, vagy az értelmeset is elferdíti az érdekesebb hangzás végett. A hangzók játékát különösen 4-5 éveseknél tudjuk kihasználni a beszédtechnika fejlesztésére. A 6-7 évesek teljesen értelmetlen, de tetszetős hangzású szójátékokat is könnyen megjegyeznek (Éni-péni, jupiténi...) A műdalok szövegírói a mai gyermek életéből, érdeklődési köréből merítik témáikat. Kodály Zoltán nevelési elveinek megfogalmazásában erősen hangsúlyozza, hogy a pentaton dallamfordulatokkal kell kialakítani a gyermekekben a tiszta intonálás képességét. A gyermek könnyebben megkülönbözteti a nagyobb magasságkülönbségeket, mint az egészen kicsiket. Óvodában ezek közül is csak népzenei eredetűt tanítsunk. Lefelé haladó dallamot általában könnyebben tanulnak a gyermekek, mint felfelé haladót. A kisgyermek figyelmét leköti a játék, nincs ideje a dallammal törődni. Az ismétlődő mozdulatokhoz 2-3 ütemnyi motívumokat ismételget. A kiválogatás szempontjai között legyen jelentős momentum a helyi hagyomány ápolása. Igyekezzünk felkutatni a helyi hagyományokat, és ha így formás, pedagógiai szempontból is használható mondókákat, dalokat, játékokat találunk, tanítsuk meg azokat óvodásainknak. Ezzel is erősítjük a gyermekek családhoz, helyhezkötődését. Szarkáné Horváth Valéria: Az óvodai ének-zene foglalkozások módszertana (105) A program a dalok kiválasztásához zenei hangkészlet szerinti szempontokat ad. A s-m hangokon mozgó és a 6 hang terjedelmű dallamok aránya a gyermekek kora szerint változik. A megjelölt dallamfordulat és hangterjedelem után a legfontosabb megkeresni ugyanazon az anyagon belül a korcsoport számára legmegfelelőbb játékformát. A játékok legpozitívabb nevelő hatása a közös öröm, a közvetlen társas kapcsolat. A társ először az óvónő, később néhány pajtás, majd az egész csoport. A kiscsoportban eleinte maga az óvónő játszik és énekel, a gyermekek hallgatják, esetleg játékmozdulatokkal kísérik az éneket. Tehát a mondóka- és dalanyagból olyan alkalmas játékokat kell választani, amelyeket a felnőtt játszik a gyermekkel. A játékos utánzó mozgás, egyszerű körséta, guggolás vagy könnyű szerepcserejáték felel meg a 3-4 éves gyermek mozgásának. A középső csoportban az egyszerű körjáték bonyolultabb mozgásokkal bővülhet. Az utánzó mozgások még ugyanúgy alkalmazhatók, mint a kiscsoportban de fel lehet használni változatos sorformákat vagy csiga-kígyóvonal sort alakító játékokat is. A nagycsoportban több szereplővel, komplikáltabb mozgással, nagy térben mozgó játékokat is választhatunk. Az egyszerűbb szerepcserén túl a párválasztás, két kör forma, csoportos fogócska, sorgyarapodó, hidas-ludas játékformákat is alkalmazhatunk. A játék eredeti formáját és a dal szövegéhez kapcsolódó játékmozdulatokat lehetőség szerint meg kell tartanunk, de pedagógiai okokból változtathatunk is rajta. A gyermekjátékok mozdulatainak, térforma alakításainak vannak íratlan, de az élő néphagyományban mindig egyforma érvényesülő, hagyományos mozgásformái, szabályai: az ölbe ültetett gyermek arcával a felnőtt felé fordul; két kör esetében a körök ellentétes irányban haladnak; a kör közepén álló pontosan megkeresi a tér középpontját; a körön belül vagy kívül járó a körrel ellentétes irányban halad; a hidas és kapus játékoknál a kérdezők egymással szemben állnak, és a sor a kapuval szemben halad át a feltartott kezek alatt; a kapu alatti áthaladáskor a gyermekek a fejüket kicsit meghajtják; párválasztásnál páros forgásnál a társak végig egymás szemébe néznek, a forgás után fejhajtással köszönik meg a táncot; a meghajlás nem derékból történik, hanem egyenes testtartással és fejbillentéssel; az összefogott kezeknél az ujjakat nem fűzik mélyen össze, hanem egymás tenyerébe teszik a kezüket. A dalanyag évi összeválogatásánál figyeljünk a mondókák, dalos játékok és műdalok összeállításának arányára is. Az óvodában a gyermek legfontosabb tevékenysége a játék, a zenei nevelésnél is ezt kell szem előtt tartanunk. Több olyan dalt kell választanunk tehát, amely a mozgáshoz, játékhelyzethez kapcsolódik (kb. 70 %), és kevesebb a játék nélküli, évszakokhoz, ünnepekhez kapcsolódó dalokból (25-30 %).