Az óvodai énektanítás a mondókákat és az énekesjátékokat a magyar gyermekjátékhagyomány anyagából meríti. A néphagyomány ápolása ebben az életkorban kétszeresen indokolt. Egyrészt, mert a gyermek ugyanolyan észrevétlenül tanulja meg a mondókákat és gyermekdalokat, mint az anyanyelvét, és amikor a gyermek dallamokat énekel vagy komponál, játékos dallamalkotása a magyar nyelvi, illetve zenei sajátosságoknak felel meg. Másrészt, mert a néphagyomány a zenét a szöveg és dallam tökéletes egységében tárja a beszélni tanuló gyermek elé. A sok egyszer? mondóka és dal a nép ajkán évezredek óta csiszolódik, fejl?dik. Az óvón? ? ha maga is ismeri a kifejezések értelmét és értékét ? néhány szóval, egy játékos mozdulattal vagy eszközzel megmagyarázhatja azt a gyermekeknek. A mondókák óvodai tanítása nagyon fontos. Zenei értékük a gyermekdaléval egyenl? és óvodai szerepük is egyformán jelent?s. A mondóka és a gyermekdal hasonlósága és eltérése: mondóka gyermekdal hangsúly hangsúly lüktetés lüktetés szöveg szöveg ritmus ritmus mozgás mozgás hanglejtés dallam (a kett? néha összemosódik) A kísér? mozgás miatt a mondókák lelassulnak. A szöveg negyedenkénti hangsúlyozásával kétszeres hosszúságúra nyúlnak a mássalhangzók, mert tagolva, lassan ejtjük azokat, a hozzájuk tartozó játékmozgás tempójának megfelel?en.. A pontos hangzóejtés, valamint a folyamatos lüktetés el?segíti a beszéd fejl?dését, a szép kiejtést és a jól hangsúlyozott folyamatos beszéd technikájának elsajátítását. A mondóka játékokat kísér? ritmuzált vers. Minden egyes lüktetése hangsúlyos. A sorok számát nem köti szabály. Egy mondóka addig tart, ameddig a gyermeknek mondanivalója van, és ameddig a játék tart. Ma már tudjuk, hogy a mondókák nagy részét énekelték, csak régen nem minden gy?jt? tudott kottát írni, a rögzítés más módjára pedig kevés lehet?ség akadt. A mondókák legnagyobb része a kicsiknek való, az óvón? ölben tartja a gyermeket, vagy kisszéken szemben ül vele, tehát a gyermek egész közelr?l látja játék közben a száját. Pontosan látja, hogyan kell képezni a hangot. A mozgással kísért mondókák hangsúlyozásának kétféle módja van. Az egyik a mozdulatokat pontosan kísér? szabályos, negyedenkénti hangsúlyozás,: a másik: egy bizonyos mozdulat vagy szó hangsúlyozása függetlenül attól, hogy hány szótag kapcsolódik össze. A kétféle hangsúlyozás gyakran egy mondókán belül is el?fordul. Szabályos lüktetés, pl. a gyermeket jobbra-balra dülöngéltetjük. Szabálytalan hangsúlyozás, pl. a gyermek ujjait sorba vesszük. A gyermekre a mondóka mint zenei egység hat, a ritmust, a mozdulatot egy egységes zenei emlékképben ?rzi. Ez a legkisebb zenei egység a motívum, amely fontos szerkezeti eleme a gyermekdaloknak. A mondókák egy része kétszemélyes játék, legtöbbje kiolvasó, ahol az utolsó szótag dönti el, hogy ki lesz a bels?, küls?, kerget? vagy gy?r?keres?. A kiolvasónál minden lüktetésre egy gyermeket kell megérinteni. Az énekes gyermekjátékok néha a feln?ttek ritmusaiból, népszokásaiból ellesett motívumok, így a történelmi, társadalmi változások töredékben megmaradt hordozói. (pl. ?Jönnek a törökök? ) A témát a gyermekek saját környezetükb?l vették, s mivel a dalokat els?sorban falusi gyermekek énekelték, a dalok a természettel, állatokkal, növényekkel kapcsolatosak. A mozdulattal, cselekménnyel egybekötött ének sokkal ?sibb és bonyolultabb jelenség, mint a dal, a kett?t sohasem lehet leválasztani. Nem szabad elfelejtenünk, hogy az énekes körjátékokat 3-7 éves korúak sosem játszották együtt a nagyobbakkal. ?k csak figyeltek, a mez? szélén álltak, amíg a nagyobb testvérek be nem vonták ?ket a játékba. A kisgyermekek testméreteinek aránya is más, mint a 12-14 éves lányoké. A nagyok karja hosszabb, pl. ?Sári néni utazik?-nál átkarolva egymást szép távolságba maradnak, míg a kicsik rövid karjukkal összeszorulnak. A nagyok testaránya más (kaputartás), mozgásuk koordináltabb. Mégis fontosnak tartjuk az óvodában ezeket a játékokat, mert a gyermekek a játék örömét megtartják, az éneklést megszeretik, a drámai feszültséget és oldást lelkesen átélik. A magyar nép gondolkodását, történelmét, humorát, m?vészi képszer? jelképeit (mély kút, liliom, farkas) tudat alatt magukba szívják. A gyermekdalok zenei sajátosságai a játék mozgásából, a beszéd hanglejtéséb?l és hangsúlyaiból fakadnak. A hangsúly mindig az ütem elejére esik, azaz ? mivel a magyar beszédben a szavak elején van a hangsúly ? a gyermekdalok mindig hangsúlyos szókezdéssel indulnak. A hangsúlynál emeltebb, magasabb a hang, a hangsúlytalan résznél lejjebb ereszkedik. A gyermekdalok azonos magasságban ismétl?d? motívumokból épülnek fel, ezek általában kétszer 2/4-es ütem?ek, a motívumismétlések számát a játékhoz f?z?d? szöveg befolyásolja. A gyermekdal néha nagyon rövid, el?fordul, hogy csak 2-4 motívumból áll. Ezeknek az ismételgetése jelent egy teljes zenei dallamsort. A gyermekdalok ritmusa egyszer?, legtöbbször egy negyed és egy nyolcad-pár váltakozása az ismétl?d? játékmozdulatoknak megfelel?en, 2/4-es ütemben. A negyed szünet kiemeli a szövegnek megfelel? tagolódást. Pl. Ég a gyertya ég (szün), el ne aludjék (szün) ? Szinkópával és tizenhatoddal inkább olyan dalokban találkozunk, amelyeket a feln?ttek énekelnek a gyermekeknek. P. Bezere, bezere gombocska... , Ciróka, maróka, mit f?ztél Katuska. Gyermekeknek szánt m?dalok, népdalhoz írt alkalmi szövegek. Mivel népzenénkben kevés a kis terjedelm?, óvodai használatra alkalmas pentaton dallam, ezt a hiányt zeneszerz?inknek az óvodások számára a népzene szellemében komponált dalaival pótolhatjuk. Az ilyen dalok felhasználását az is indokolja, hogy ünnepeinkre és egyéb alkalmakra a mai élettel, a gyermek megváltozott érdekl?dési körével kapcsolatban új dalokra, új dalszövegekre van szükség. A jó dalt a világos tagolás, a könnyen énekelhet? motívumok, a játékos, érthet? szöveg jellemzi. Pl. Kodály-Weöres: Csizmám kopogó. Másik megoldás, hogy gyermekdalok és könny? népdalok alá új szöveget írnak. Pl. Weöres S.: Suttog a fenyves... eredeti funkciója névnapköszönt?.