A zenei emlékező- és reprodukáló képesség, a belső hallás és a zenei formaérzék összetett, komplex képességek. 1. Zenei emlékező- és reprodukáló képesség. Zenei emlékezetünkre nem csak akkor van szükségünk, amikor hallás után vagy kottából megtanulunk valamit. Emlékezetünkre kell támaszkodnunk akkor is, amikor kottából énekelünk, muzsikálunk. Ilyenkor nem szükséges minden apró ritmikai, dallami és előadási részletet pontosan emlékezetünkbe vésni, de azt sem tehetjük meg, hogy mindezt előadás közben olvassuk ki a kottából. A felkészülés alatt az összetevők nagy részét olyan mértékben kell elsajátítanunk, hogy a kotta jelzései már csak emlékeztetőnek álljanak a szemünk előtt, és figyelmünket a zenemű érzelmi megformálására irányíthassuk. A jó jenei emlékezőképességgel rendelkező embert az jellemzi, hogy ráismer a már hallott témákra, azokat később is felismeri, sőt énekelve esetleg hangszeren helyesen reprodukálja. Amit emlékezetbe kell vésnie, azt könnyen és rövid idő alatt megtanulja, és amit jól megtanult, azt hibátlanul felidézi és élvezhetően képes előadni. 2.Belső hallás. A belső halláshoz a képzelőerő fejlettsége szükséges, mert külső akusztikus hatás, énekes vagy hangszeres megszólaltatás nélkül kell a dallamot végigénekelni. Fejlett belső hallással a többszólamú zene hangközeit és harmóniáit is hallja a muzsikus; és amit belső hallással elképzelt, azt énekléssel és hangszeren is meg tudja szólaltatni, sőt pontosan le tudja kottázni. A belső hallás szorosan összefügg az emlékező-reprodukáló képességgel. Belső hallással legtöbbször zenei emlékképeinket idézzük magunk elé. Amikor pedig kottából vagy emlékezetből muzsikálunk, úgy lesz értelmes az előadásunk, ha nem egyedül arra a hangra koncentrálunk, amit éppen meg akarunk szólaltatni, hanem egy motívum, egy sor vagy nagyobb összefüggő részlet hangzásképét képzeljük el előre ? ahogy azt hangos szövegolvasás és versmondás közben tesszük. A fejlett belső hallás lehetővé teszi a néma kottaolvasást, a belső énekléssel tanulást is. 3.Zenei formaérzék. Bármilyen zenei anyag rögzítése, felidézése és belső hallással való elképzelése egyszerűbben megy, ha világosan látjuk magunk előtt a szerkezetét: a különböző zenei gondolatokat el tudjuk választani egymástól. Akinek jó a formaérzéke, az nem rövidíti le a szabályos ritmikai egységeket, pl. a befejező szünetet számolás nélkül is kivárja. A gyermek 3 éves korában egy sereg kisebb-nagyobb mértékben kifejlődött képesség birtokában lép az óvodába. Ezeknek színvonalát a gyermek testi és szellemi fejlettsége és az addig szerzett benyomások határozzák meg. A gyermek érzékelése mindjárt születése után fejlődésnek indul. Már a csecsemőkorban működésbe lép valamennyi érzékszerv, az analizátorok központi részei azonban csak az óvodáskorban tökéletesednek. A kisgyermek születésétől fogva élénken reagál az egyensúlyérzékére ható ingerekre: a helyzetváltoztatásra és ringatásra. A ritmikus zörejeket, hangokat már féléves kora előtt szívesen hallgatja, majd ? mire mozgása elég fejlett lesz hozzá (a második félévben) ? ritmikus testmozgással kíséri a mondókát, éneket, zenét. Hintázó, önmagát ringató és táncos ritmikus mozgások minden egészséges kisgyermeknél megfigyelhetők. Ezeket a mozgásokat zene nélkül is ismételgeti. A kisgyermek hangadása és mozgása egész pici kortól szorosan együtt jár: gőgicséléséhez mozgás, mozgásához gőgicsélés, kiáltozás; az énekléshez hasonló hangok társulnak. Sírásának, később gügyögésének dallamával ad jelt állapotáról. Figyelmes édesanya ezeket a jeladásokat meg tudja különböztetni egymástól, és megéri gyermeke közléseit. A felnőttek szavait a kisgyermek először a beszéd dallamából, hanglejtéséből érti meg. A megértést segíti a felnőttek arcjátéka, a beszédet kísérő kifejező mozgása. A kisgyermek első beszédkísérletei is közelebb állnak a zenéhez, mint a beszédhez. A megismert állatoknak, tárgyaknak, jelenségeknek nevét hangjuk utánzásával képezik. Ezeknek a hangutánzó szavaknak komoly jelentőségük van a beszéd kialakulásában. A feltűnő hangszínekre a beszédtől eltérő énekhangra, a szépen zengő, dallamos hangszerhangra a gyermek érzelmi megnyilatkozásokkal reagál. A kisgyermek hangszalagja születéskor 5 mm hosszúságú. Növekedni 6 éves kortól kezd. Ekkor évenként 1-1 mm-t növekszik a mutálásig. A hangszalag mérete 5 éves kortól kb. annyi mm, ahány éves a gyermek. Énekelni a második év végére kezd. Ez az énekhang azonban még nagyon közel áll a beszédhez. Általában 5 éves korban szólal meg a gyermek csengő énekhangon. A hangszalagok működését irányító izommozgások fejletlensége és a hangképző szervek kis mérete miatt a kisgyermek először csak szűk hangterjedelemben képes énekelni. Általában akkora hangtávolságban énekel, ahány éves. Hároméves gyermektől tehát terc terjedelmű szó-mi és mi-re-dó hangkészletű dalok tiszta éneklését várhatjuk, a hatévestől pedig szext terjedelmű pentaton vagy dó- és lá-hexachord dallamokét. A kisgyermek fő tevékenysége a játék. Ebben éli ki tevékenységi vágyát, ezen keresztül szerzi ismereteit, ezzel fejezi ki érzelmeit és gyűjti élményeit. A zene ritmusa szabályos mozgásra készteti. A mozgás elősegíti a szervezet egészséges fejlődését, ami jóérzéssel, örömmel tölti el. A mozgások begyakorlásával járó örömet szeretné újra meg újra átélni, azért játszik az ismétlődő mozgással, ritmussal, játékos csengésű szavakkal, tetszetős dallamfordulatokkal. Mondókázás és szöveges éneklés közben nyelvével, ajkával játszik, ami külön is gyönyörűséget, élvezetet jelent a gyermeknek. A kisgyermek dalai rövid lélegzetűek, formai egységük, a motívum mindössze négy lüktetésre terjed, zenei szövetük egyszerű, gyakori a motívumok ismétlődése. A szűk hangterjedelem, a sűrű tagolás és ismételgetés abból is adódik, hogy az éneklésre szánt levegő bizonyos részét a dalolást kísérő játékos mozgás foglalja el. Ez a mozgás a hároméves gyermeknél még nem eléggé határozott, összerendezett. Tempója lassú, ingadozó. Mindezek oka az idegrendszeri és testalkati fejletlenség, a figyelem ingadozása, az önuralom hiánya. A három óvodai év alatt bizonytalan mozgás határozottá, szabályossá rendeződik, tempója felgyorsul. Az emlékezőképesség fejlődése következtében motívikailag változatosabb, hosszabb lélegzetű dalokat is könnyen megtanul. A fejletlenségből következik, hogy a kisgyermektől nem kívánhatunk se túl erős, se túl gyenge hangerőt. Mindkettő megerőltetné hangszalagjait és tüdejét. Énekes játékai közben a gyermek maga is ritkán alkalmaz dinamikai változtatásokat. A mozgás és éneklés biztonsága a nagyobb gyermeket hajlamossá teszi a kiabálásra. A kisgyermek érzelmi lény. A világot érzelmein keresztül közelíti meg, de a gyermeket megközelíteni is az érzelmein keresztül a legkönnyebb. A zene érzéseket, emóciókat, hangulatokat tolmácsol, melyeknek felvétele a közvetlen élmény útján történik. Kitűnő eszköz tehát tudásvágya kielégítésére a gyermeknek és a gyermek megközelítésére a nevelőnek. A kisgyermek zenehallgatása néma együtténekléssel jár: a gége és a hangszalagok ösztönösen együtt mozognak az előadó éneklésével. Az átélés legtöbbször ritmikus mozgásban vetítődik ki: bólogatás, ütögetés lábbal vagy kézzel, álló helyzetben ringó táncmozdulatok. Amit szívesen fogad a gyermek, azt addig szeretné újra meg újra hallani, amíg meg ne tanulja. A kisgyermek az ismerős dallamokat ösztönösen együtt énekli az előadóval. Nagyobb gyermek azonban rendelkezik annyi önuralommal, hogy az ismerős dalokat is végig tudja hallgatni beleéneklés nélkül. A kifogástalan zenei hajlamokkal rendelkező gyermekekben a képességek kialakulása látszólag kevés gyakorlással, játékosan úgyszólván észrevétlenül megy végbe. A fejlődést kedvezően befolyásoló környezetben a zenei tehetség is korán kibontakozhat. Legtöbb gyermek zenei fejlődésében azonban csak a rendszeres pedagógiai ráhatás hoz eredményt. Tervszerű nevelőmunkával a gyengébb anatómiai-fiziológiai sajátosságokkal rendelkező gyermekek legnagyobb többségében kifejleszthetők a zenei képességek. Ez a lehetőség abból adódik, hogy adott idegrendszeri típus a külső benyomások hatására nagymértékben megváltozhat. A zenei képességek egyedül abban az esetben nem fejlődnek, ha a gyermek szervezetében kóros elváltozás tapasztalható. Ha a fejlődéshez szükséges behatások a kellő időben elmaradnak, később már nagyon nehezen vagy egyáltalán nem alakíthatók ki a kívánt képességek. A gyakorlatlanság következtében jelentkező visszamaradáshoz gátlások is járulhatnak. A gátlások kialakulásának többféle oka lehet. Egyik, hogy a gyermek felismeri saját hiányosságait, a másik nevelési melléfogás eredménye: ?botfülű?-nek nevezik, és elhallgattatják a bizonytalanul intonáló gyermeket. Végül lelki megrázkódtatás is okozhat hasonló zavarokat. A képességek fejlődésében fontos szerepet játszik az érdeklődés. Ahol alapvetően fontos képességek hiányoznak, ott az érdeklődés is elmarad. Jól fejlett képességek mellett viszont az érdeklődés ösztönzője lehet a további fejlődésnek és a még hiányzó vagy gyengébben jelentkező képességek kialakításának. Szarkáné Horváth Valéria: Az óvodai ének-zene foglalkozások módszertana (105)