02.
2004.10.03. 14:09
A zenei tevékenységek. Zenei hajlam, képesség, készség, tehetség.
A zenei tevékenységek:
A zene valóságábrázolása zenei tevékenységek keretében jut kifejezésre az alkotó, az előadó és a hallgató között. A zeneszerző (vagy a népdalok ismeretlen költője) alkotó tevékenységet folytat, amikor zenei hangokba önti érzelmeit. Az előadóművész újraéli a zenemű mondanivalóját, amikor felkészül a szereplésre. Hallgatói előtt előadás közben újraalkotja a művet. Ilyenkor hozzáad valamit saját egyéniségéből, ismereteiből, érzelemvilágából. A hallgató befogadó tevékenységet folytat. A befogadás mélységét, az alkotóval és az előadóval való lelki azonosulás mértékét azonban nála is befolyásolják az eddigi életében szerzett élményei, személyisége és intelligenciája.
A zenei tevékenységeket esztétikai érzelmek kísérik: a közlés és befogadás öröme, a ritmus, a dallam és a hangszín hatásainak nyomán ébredő gyönyörködés és élvezet.
A zenei tevékenységek útján szerzett kielégülést gyakorlatilag a ritmus és dallam kifejező ereje szolgáltatja. Az egészséges emberi test életműködései ritmikus periodicitással jelentkeznek (légzés, szívműködés stb.). A zenei ritmust ritmikus mozgással képezi (hangszerjáték, éneklés), illetve érzékeli az ember (az előadó ritmusát lélegzetével, izmainak feszülésével, lazulásával követi a hallgató). A ritmikus mozgások hatást gyakorolnak az életműködésre, és ezzel együtt az ember hangulatára, aktivitására. A dallam az indulat hanglejtésbeli kifejezése, mintegy a szöveggel elmondhatót, sőt el sem mondhatót helyettesíti. Éneklés és hangszeres előadás közben tehát sóhaj, sírás, kiáltás és ujjongás szabadon törhet elő.
Zenei hajlam, képesség, készség, tehetség.
Az ember születésekor meghatározott anatómiai-fiziológiai sajátosságokkal, hajlamokkal rendelkezik. Aki pl. zenei hajlamokkal jön a világra, annál a halló- és hangadó apparátus és a megfelelő centrális gócok alkatuknál fogva többé-kevésbé kifogástalan működésre alkalmasak. A hajlam nem azonosítható a képességgel, tehetséggel, csak előfeltétele azok kifejlődésnek.
A képesség az emberek bizonyos tevékenységre vonatkozó alkalmasságát jelenti. Zenei képesség zenei tevékenységre teszi alkalmassá az embert: zenehallgatásra, aktív zenélésre, zeneszerzésre.
Minden emberi tevékenységhez megfelelő testi és szellemi képességek szükségesek: érzékelő, motorikus, emlékező- és a gondolkodással kapcsolatos egyéb szellemi képességek. Ezek képezik alapját a zenei tevékenységnek is.
Az egyes zenei tevékenységekhez a négyféle képességcsoport fejlettsége egyformán szükséges. A zenehallgatást az érzékelőképességeken kívül a zenei emlékezőképesség és belső hallás működése teszi értelmessé, de a fejlett motorikus képességek is szükségek is szükségesek hozzá, mert azok elősegítik a felfogás gyorsaságát, mélységét. Az aktív zenélés elsősorban a motorikus és emlékező-reprodukáló képességeken alapszik, a fantázia működése és az analizátorok állandó irányító ellenőrző munkája azonban szintén elengedhetetlen feltétele a jó előadásnak. A zeneszerzés túlnyomórészt a belső hallás, képzelőerő fejlettségét igényli, ezek viszont feltételezik a másik három képességcsoport fejlettségét is.
A felsorolt négyféle képességcsoportot zenei képességekké az teszi, hogy a zene ritmikai és dallami elemeinek felvételére, megszólaltatására, emlékezetben tartására és a velük folytatott gondolati tevékenységekre irányulnak. Eszerint két főcsoportra oszthatók: ritmikai és hallási képességekre; más szóval ritmusérzékre és zenei hallásra.
A zenei tehetség a különböző zenei képességek összességét jelenti. Hogy a meglevő képességek közül melyik csoport fejlettsége van túlsúlyban a többivel szemben, aszerint beszélhetünk a zenei tehetség különböző típusairól, pl.: előadó-, alkotótehetségről. A zene mondanivalójának megértéséhez és a zenei kifejezéshez azonban nemcsak jó zenei hallás és ritmusérzék szükséges, hanem az általános műveltség megfelelő színvonala is. Mivel a különböző testi és szellemi képességek nem egyformán jelentkeznek az emberben, a tehetség kifejlesztése sok gyakorlással, kitartó, fáradságos munkával jár.
Szarkáné Horváth Valéria: Az óvodai ének-zene foglalkozások módszertana (105)
|