Erik Erikson az emberi életutat nyolc stádiumra osztja, amelyek mindegyikét egy sajátos, az egyén által megoldandó konfliktus jellemzi. Az Erikson szerint az első két stádiumot jellemző konfliktus magyarázatot kínál arra, miért növekszik a gyerekek szorongása, ha az első év vége felé elválnak az anyjuktól, és miért csökken ez a hatás a második év folyamán. Az eriksoni séma szerint a fejlődés első stádiumában, amelyik a születéstől nagyjából az első születésnapig tart, a csecsemőknek a bizalom problémájával kell megküzdeniük. Vagy megtanulnak bízni azokban, akik nevelik őket, vagy bizalmatlanok lesznek velük. Erikson nézete alapján a gyerekek azokhoz az emberekhez kötődnek, akik megbízhatóan gondoskodnak szükségleteik kielégítésérő, és akik a bizalom érzését táplálják bennük. Amint a csecsemő bizalma megszilárdul gondozóiban ? általában a második életév folyamán -, már nem nyugtalankodik a rövid elválások miatt, mivel megérti, hogy gondozója vissza fog térni. Ez készíti fel őt a második fejlődési szakaszra, amelyik kb hároméves koráig tart. Ebben az időszakban a gyerekek az önálló cselekvés problémájával néznek szembe. Vagy megtanulják irányítani az akaratukat és kontrollálni saját magukat, vagy kétségeik lesznek, hogy képesek-e önállóan cselekedni, s szégyenlőssé válnak. Első év Bizalom <-> bizalmatlanság: a csecsemők megtanulnak bízni abban, hogy mások gondoskodnak alapvető szükségleteikről, vagy bizalmatlanok lesznek. Második év Autonómia <-> szégyen és kétely A gyerekek megtanulják akaraterejüket és önkontrolljukat gyakorolni, vagy bizonytalanokká válnak, és kételkedni fognak abban, hogy maguk is képesek a dolgokat megcsinálni. Harmadik-hatodik év Kezdeményezés <-> bűntudat: A gyerekek megtanulnak kezdeményezni, teljesítményüknek örülni és hasznossá válni. Ha nem engedik, hogy saját kezdeményezéseiket kövessék, függetlenségi kísérleteik miatt bűntudatot éreznek. Hetedik évtől a pubertásig Teljesítmény <-> kisebbrendűség: A gyerekek megtanulják kompetensen és hatékonyan gyakorolni a felnőttek és kortársaik által becsült készségeket, vagy kisebbrendűnek érzik magukat. Serdülőkor Identitás <-> szerepkonfúzió: A serdülők egyfajta személyes identitást alakítanak ki a társas csoport részeként, vagy összezavarodnak abban a tekintetben, hogy kik ők, és mit akarnak az életben. Fiatal felnőttkor Intimitás <-> izoláció: A fiatal felnőttek intim élettársat találnak, vagy a magányt és az elszigeteltséget kockáztatják. Felnőttkor Alkotóképesség <-> stagnálás: A felnőtteknek termékenynek kell lenniük a munkában, és fel kell nevelniük a következő generációt, vagy a tespedést kockáztatják. Időskor Integritás <-> kétségbeesés Az emberek megpróbálják korábbi tapasztalataikat értelmezni és meggyőzni magukat, hogy az életük értelmes volt.