A modern fejlődéspszichológusok az emberi viselkedés gyökereit és azoknak a testi, kognitív és pszicho-szociális változásoknak a sorozatát tanulmányozzák, amelyeken a gyerekek növekedésük folyamán keresztülmennek. A fejlődéspszichológusok egyik fontos feladata az, hogy az általuk megszerzett tudást az egészséges fejlődés elősegítése érdekében alkalmazzák. A fejlődéslélektan központi kérdései: A fejlődéspszichológusok három alapvető kérdés iránti érdeklődésben osztoznak: 1.Fokozatos és folyamatos-e a fejlődés, vagy hirtelen, szakaszjellegű változások szakítják meg? 2.Hogyan hat egymásra az öröklés és a környezet a fejlődés előidézésében? 3.Hogyan jutnak az emberek azokhoz a stabil jellemvonásaikhoz, amelyek megkülönböztetik őket egymástól? A folyamatosság kérdése a következő specifikusabb kérdésekre bontható: 1.Mennyire hasonlítunk az állatvilág hozzánk közeli fajaihoz, és mennyire különbözünk tőlük? 2.Vajon az egyéni fejlődés kis mennyiségi változások fokozatos felhalmozódásának folyamata-e, avagy minőségileg különböző szakaszai vannak? 3.Vannak-e a fejlődésnek kritikus periódusai? A fejlődés forrásaival kapcsolatos kérdések versengő nézetekben fogalmazódtak meg azzal kapcsolatban, hogy mennyiben járul hozzá a biológia és mennyiben a környezet a fejlődés folyamatához. Az egyéni különbségek témája két kérdésre összpontosít: 1.Miért különböznek az egyének egymástól? 2.Mennyire állandóak időben az egyéni jellemvonások? A fejlődéspszichológusok számos adatgyűjtési módszert használnak, hogy elvont elméleteiket az emberek mindennapi tapasztalatainak konkrét valóságához kössék. Ezeket a módszereket úgy tervezték, hogy a fejlődés magyarázatára használt adatok objektívek, megbízhatók, érvényesek és megismételhetők legyenek. Egyik módszer sem képes az emberi fejlődéssel kapcsolatos minden kérdést megválaszolni. A tanulmányozott témától függően mindegyiknek stratégiai szerepe lehet. A kutatók sokszor két vagy több módszert is alkalmaznak, hogy megerősíthessék következtetéseiket. A fejlődéspszichológusok által használt főbb adatgyűjtési módszerek: önbeszámolók ? vagyis amikor az emberek saját magukra vonatkozó kérdésekre válaszolnak. A pszichológusok általában interjúkban gyűjtenek önbeszámolókat, de használnak írásbeli kérdőíveket is. Az interjúk és kérdőívek útján nyert önbeszámolók részletes jelentéseket szolgáltathatnak az emberek azon élményeiről, amelyek egyébként észrevétlenek maradnának. Vannak azonban nagyon érzékeny pontatlanságai is. Ez nyilvánvaló például a nagyon kis gyerekeket illetően, akik nem biztos, hogy megértik a feltett kérdéseket. De felnőttként is nagy a rizikó: ők valószínűleg megválogatják, miről számolnak be magukkal vagy gyermekeikkel kapcsolatban. A szülők szelektív emlékezete azokban a hosszú távú visszatekintésekben is gondot okoz, amelyekben felidézik, hogyan viselkedtek gyerekeik kisebb korukban, és hogyan reagáltak ők maguk olyankor. természetes megfigyelések ? a gyermekek tanulmányozása, mindennapi életük megfigyelése és az események feljegyzése révén. (Óvodában) Minthogy egy idegen jelenléte sok helyzetben tolakodó lehet, az ideális stratégia olyanokkal végeztetni a megfigyelést, akik normálisan a gyerekek közelében vannak ? például szülőkkel vagy tanárokkal. A megfigyelések korlátozódhatnak egyetlen környezetre, de több különböző helyzetbeli adatgyűjtésre is alkalmazhatók. Hátrányai: a megfigyelőknek elvárásaik vannak azzal kapcsolatban, mit fognak látni, és mindenki saját elvárásai alapján szelektálja megfigyeléseit. A megfigyelő nem írhat le mindent, így az információveszteség elkerülhetetlen. Egyes kutatásokban előre elkészített jegyzőkönyvi tervek határozzák meg, mit kell megfigyelni, é hogyan kell a megfigyelés eredményeit lejegyezni. Az ilyen jegyzőkönyvek hátránya, hogy nem elég rugalmasak ahhoz, hogy figyelembe vegyék az lőre nem látható eseményeket, így a részletek gyakran ennél a módszernél is elvesznek. Ha az esemény és a lejegyzés között idő telik el, a megfigyelések még tovább torzulhatnak. Kísérletezés ? a pszichológiai kutatásokban a kísérlet általában azt jelenti, hogy a személy vagy az állat élményeiben kis változtatást hoznak létre, majd megmérik hatását a viselkedésükre. Kísérleti csoport ? az a csoport a kísérletben, amelynek a környezetét megváltoztatják. Kontroll csoport ? a hasonlítási alap. Sok kísérlet azonban nem hajtható végre etikai okokból. A pszichológiai kutatás központi etikai elve az, hogy ha egy kutatási eljárás kárt okozhat bárkiben, akkor azt nem szabad elvégezni. Az emberek néha másképp viselkednek egy mesterséges, kísérleti környezetben, mint ahogy azt normális helyzetben tennék. A gyerekek különösen hajlamosak természetellenesen viselkedni laboratóriumi helyzetekben olyan kutatókkal, akiket korábban sohasem láttak. Mindez természetesen kétségeket támaszthat a kísérleti eredmények értékével kapcsolatban. klinikai interjúk ? lényege az, hogy a kérdéseket az egyénre szabja. Minden újabb kérdés az előzőre adott választól függ, ami lehetővé teszi, hogy a kutató mélyebbre ásson egyes témákban, hogy ellenőrizze, jól érti-e a személy válaszait, és hogy jobban megismerhesse az interjúalany gondolatait és érzéseit. Ahogy a ?klinikai? elnevezés is sugallja, a klinikai interjú módszereit gyakran alkalmazzák zavart vagy beteg személyek problémáinak vizsgálatában. Ez a módszer erőteljesen épít a szóbeli kifejezésekre, ezért nem alkalmazható kisgyerekekkel, akiknek nehézséget okoz az, hogy pontosan fejezzék ki magukat. Ez különösen így van a gyerekek kognitív képességeinek vizsgálatakor, minthogy a gyerekek sokszor jóval azelőtt megértenek dolgokat, hogy el tudnák magyarázni tudásukat. A különböző életkorú gyerekek közötti összehasonlítást tartalmazó kutatási tervek teszik lehetővé, hogy a kutatók megállapíthassák a fejlődés jelenségei közötti kapcsolatokat. Néhány alapvető kutatási terv: 1.hosszmetszeti kutatás ? ugyanazon gyermekek ismételt vizsgálata hosszabb időn át. Hosszmetszeti kutatás nélkül lehetetlen volna felfedezni, hogy van-e folytonosság a viselkedési mintázatokban, és hogy a folyamatok változnak-e a gyerekek növekedésével. Hátránya: végrehajtásuk költséges, különösen, ha több éven át tartanak. Amellett, hogy a vállalkozás bizonytalan kimenetelű, hosszú távú elkötelezettséget igényel a kutatótól. 2.Keresztmetszeti kutatás ? különböző életkorú csoportok vizsgálata azonos időpontban. Az emlékezet fejlődésének vizsgálatában például meg lehet mérni, hogyan emlékezik egy 4 évesekből, egy 10 évesekből, egy 20 évesekből és egy 60 évesekből álló minta ismerős szavak valamely sorozatára. Ha összehasonlítjuk, hogy a négy életkori csoport miként fog a feladathoz, és mi az eredménye erőfeszítéseiknek, hipotéziseket fogalmazhatunk meg az emlékezeti folyamatok fejlődésének menetéről. Hátrány: minden életkori csoport nem, nemzetiség, társadalmi helyzet, oktatási háttér stb szempontjából azonos felépítésű kell, hogy legyen. 3.Mikrogenetikus módszerek ? ugyanazon gyerekek ismételt vizsgálata egy rövid időszakban, amikor gyors változáson mennek keresztül. A gyermeki fejlődés kutatásának nagy hányada négy főbb elméleti keretbe szerveződik: 1.a biológiai megközelítés szerint a fejlődés forrásai elsősorban endogének, és az élőlény biológiai örökségéből fakadnak 2.a környezeti megközelítés alapján a fejlődéssel együtt járó változásokat elsősorban exogén, a környezetből eredő tényezők okozzák 3.a konstruktivista megközelítés szerint a fejlődés azáltal jön létre, hogy az élőlény aktívan alkalmazkodik környezetéhez. A környezeti és a biológiai tényezők szerepe azonos mértékű 4.a kulturális megközelítés is elismeri mind a biológiai, mind a környezeti tényezők fontosságát a fejlődésben, de azt hangsúlyozza, hogy azokat a kölcsönhatásokat, amelyekből a fejlődés kiemelkedik, döntően a csoport kultúráját alkotó sajátos életmód alakítja ki.