A tapasztalat nem más, mint érzékszerveken keresztül kialakuló képzet, észlelet. Az ismeret a tapasztalatokra épülő elvont gondolkodás. Az óvodában arra kell törekedni, hogy a vizsgált jelenség mindig jelen legyen. Módszerek: MEGFIGYELÉS: Elsősorban a gyerekek megfigyelő és gondolkodási képessége fejleszthető. Ezért már ebben a korban meg kell kezdeni az élettelen tárgyak, egyszerű természeti jelenségek, időjárási elemek, élőlények stb érzékszervekkel felismerhető tulajdonságainak megfigyelését, mindezt folyamatosan, játékos tevékenység közben. Minőségi tulajdonságokat vizsgálunk. A megfigyelés differenciált és alapos észleléshez kötődik. Az óvodás gyermek figyelme csapongó, szétszórt. Ezért óvónői feladatunk a megfigyelés során a figyelmét szempontok szerint irányítani: pl milyen a színe, alakja, formája, mérete, illata, tapintása, van-e hangja, íze stb. Játékok: szákbamacska (csukott szemmel), szaglózsák, Rajzold le az illatot! LEÍRÁS: A leírás a megfigyelt jelenségek rajzos ábrázolása, majd azok szóbali megfogalmazása visszajelzést ad a gyerek megfigyelőképességének, beszédfejlettségének szintjéről, és lehetővé teszi beszédkészdégének fejlesztését is. ÖSSZEHASONLÍTÁS: A megfigyelés és a leírás módszerének következetes gyakorlásával a gyerek képessé válik elemi összehasonlítások elvégzésére. A megfigyelésnek egy bonyolultabb formája, ahol azonosságok, különbözőségek, hasonlóságok, eltérések bukkannak elő. Ez vezet majd a csoportosításhoz. CSOPORTOSÍTÁS: A megfigyeltek rendezése, csoportosítása. Ahol bizonyos szempontok szerint halmazokat képezünk. Melyikből van több, kevesebb, melyik hosszabb-rövidebb? Eközben fontos az is, hogy gyönyörködhessen a természet és az emberi alkotások szépségében. MÉRÉS: mennyiségi tulajdonságokat vizsgálunk. Mérhetünk hosszúságot (pl hány diónyi hosszú egy virág szára?), több-kevesebb (pl. különböző méretű tésztákból ugyanabba az üvegbe mennyi fér bele?), becslés (pl becsüljék meg, hogy kb mennyi almaszeletet kell kivenni a nagytálból, hogy a kis befőttesüvegem tele legyen.) KÍSÉRLETEZÉS: (Egy mesterségesen, szándékosan előidézett jelenség). A kísérletezést az óvodában még nem gyakorolják a gyerekek. Az óvónő által beállított kísérletek biztosítják néhány, a természetben nehezen tanulmányozható jelenség: rügyfakadás, csírázás folyamata, növények és állatok (földigiliszta, csiga) mozgása, katica altatás stb ? közvetlen és folyamatos megfigyelését. A kísérletek is tehát a gyerek megfigyelő- és gondolkodási képességét fejlesztik. TÁJÉKOZÓDÁS: irányok ismerete ? bal-jobb, fönt-lent, elöl-hátul, stb. Játékok: csukott szemmel lépegetni előre-hátra, jobbra-balra. Négyzethálós papíron lépegessen bábuval föl kettőt, le egyet stb. Nevezd meg az előtted, mögötted ülőt stb. BESZÉLGETÉS, BESZÉLTETÉS: Kérdések-válaszok láncolata. Fontos az óvónő kérdéskultúrája. A kérdések megfogalmazásánál gondot kell fordítani a tartalomra, a nyelvi megfogalmazásra és a sorrendre. A kérdések tartalmuk szerint lehetnek: ténymegállapítást kívánó (v.minek a megnevezése), egyszerű felsorolást célzó (egyszerű, de mennyiségileg több feladatot jelentenek, a gyermek előző tapasztalatára építenek. Az előttük álló tárgyak, jelenségek nevét, helyét, mozgásformáját vagy valamilyen tulajdonságát kell megnevezni és felsorolni), oksági viszonyok feltárását és elemi következtetéseket kívánó kérdések (ezek már bonyolultabb, összetettebb gondolati tevékenységet követelnek a gyermektől). A kérdések ne tartalmazzanak ismeretlen szót, legyenek érthetőek, pontosak, konkrétak és egyszerűek. Az irányítás formáját tekintve a kérdések lehetnek: sugalmazó, rávezető és gondolkodtató kérdések. ELBESZÉLÉS: Ez történhet az óvónő és a gyermek részéről is. Az óvónő elbeszélése legyen szemléletes, érdekes, érzelemgazdag, színes, így fejlesztheti a gyermek képzeletét, szókincsét és gondolkodását. A gyermek részéről az elbeszélés azt jelenti, hogy élményeik, megfigyeléseik és ismereteik összefüggő, folyamatos elbeszélését kívánjuk meg tőlük. Ezért e módszer elsősorban a középső és nagycsoportban valósítható meg. Figyelembe kell vennünk, hogy nem mindjárt képesek a gyermekek érthető, összefüggő elbeszélésre. Gyakran kell alkalmaznunk kisegít-rávezető és irányító kérdéseket. Fontos, hogy az óvónő a segítés, javítás mellett alkalmazza a buzdítást és dicséretet is. BEMUTATÁS ? MAGYARÁZAT: Virtuális-verbális ismeretek egysége. Jó alkalom erre a séták és kirándulások. Ezek során ugyanis mozgásában, változásában és fejlődésében láthatják a természetet, megfigyelhetik annak jelenségeit és a jelenségek összefüggéseit. A séták és a kirándulás az ismeretszerzés szempontjából csak akkor értékesek, ha tervszerű irányítás és szervezés jellemzi őket. Ezért az óvónőnek tájékozódnia kell, hogy hol, mit, mikor lehet megfigyelni. A megfigyelt tárgyról vagy jelenségről szerzett ismereteket jobban elmélyíthetjük, ha összehasonlítást végzünk már ismert tárggyal. Képelemzés: Ez is a beszélgetéshez kapcsolt magyarázat sajátos formája. Akkor használjuk a környezetismereti foglalkozásokon, ha a tárgyat, jelenséget nem tudjuk a valóságban bemutatni. Az óvónő kérdései, magyarázatai során a képen ábrázolt tárgyak, jelenségek, események megértésére irányul a gyermekek figyelme. Célszerű a képelemzést korcsoportonként differenciálni. Kiscsoportban: a képen levő néhány tárgy megnevezése, felsorolása. Később már a tulajdonságaikat is észrevétetjük: színét, formáját. A következő fokozat az egyszerű cselekvések értelmezése. Mondják meg a gyerekek, hogy a képen látható személy mit csinál, a tárgyat mire használják. Fokozatosan felismerik, hogy a képen ábrázolt személyek arckifejezéséből érzelmekre következtethetnek. Meg tudják állapítani, hogy milyen személyt ábrázol a kép: fiút, leányt, viszonyítani is tudnak: felismerik a kicsi és nagy alakokat, tárgyakat. Középső csoportban: egyre pontosabb, részletesebb megfigyelés eredményeként (kérdések és magyarázat segítségével) már felfogják a tárgyak, személyek közötti kapcsolatokat, összefüggéseket is. Eligazodnak a közeli és távolabbi tárgyak között, megállapítják a térbeli viszonyokat: elől, hátul, mellette, előtte stb. Megértik a cselekvést ábrázoló képeket: labdáznak, sétálnak stb. A személyek ruhája, cselekedete és munkaeszközök alapján munkájukra következtetnek (orvos, postás). Nagycsoportban: a képen látott kapcsolatok, összefüggések között eligazodnak, az előzményt vagy a következményt is meg tudják állapítani, s jól tájékozódnak a hosszabb történetet ábrázoló képsorozaton is. Fontos, hogy a képek szoros kapcsolatban legyenek a feldolgozandó ismeretanyaggal, legyenek egyszerűek, áttekinthetőek, feleljenek meg az életkori sajátosságoknak, művészi kivitelű legyen, hűen tükrözze a valóságot, kellemes, pasztell színek uralják, a részletek legyenek jól kidolgozva. Játék: a környezetismeret oktatását is játékos formában kell megoldani. Ez a játékos cselekedtetés. Ez annyiban különbözik a gyermekek élményei alapján spontán kibontakozó játéktól, hogy itt a játékot az óvónő szervezetten építi be a foglalkozásba. Pl a kiscsoportban a testünk részeinél alkalmazhatjuk a babafürdetést új ismeretek szerzésére. A manuális tevékenységen túl szellemi munkát is követel a gyermektől, igénybe veszi megfigyelőképességüket, emlékezetüket, képzelőerejüket és legfőképpen gondolkodásukat. A játék vezetésével, irányításával el kell érni, hogy a gyermekek ne csak mechanikusan játsszák el, oldják meg a feladatot, hanem gondolkodjanak, szavakban is fejezzék ki amit csinálnak, mert így tudatosul bennük a helyes megoldás a játék logikus sorrendje.